ADHD vagy csak annak tűnik?

Bár a diagnosztikája rendkívül nehéz feladat, az ADHD mégis nagyon divatos diagnózissá vált Magyarországon.

És annyira könnyen kiadható, hogy szinte minden második-harmadik gyerekre rá lehet húzni, hogy ADHD-s. 

Nagyon jellemző, hogy az iskolakezdés kapcsán megjelenő nehézségek erősítik fel a problémákat (nagycsoport, 1.-2.-3. osztály), melyekkel információ és eszközök híján sem a pedagógusok, sem a szülők nem tudnak mit kezdeni. Sok esetben maga a szülő kéri, és járja ki a diagnózis megszerzését, ettől remélve a megoldást. És küzdenek érte akár évekig - ahelyett, hogy ezt az energiát arra fordítanák, hogy felfedezzék, nekik és gyermeküknek mi működik.

A problémát fokozza, hogy a DSM 5-ben felsorolt, ADHD diagnózis meghatározásának feltételeként meghatározott tünetek (az ADHD, és egyéb pszichés/mentális/fejlődésbeni diszfunkciók diagnosztizálása egységesen ez alapján a szakmai iránymutatás alapján történik) szinte mindegyikét ki tudják váltani egyéb, igen gyakori problémák is.

Például kötődési problémák. És ez nem csak az elhanyagoló, bántalmazó szülők gyermekeinek sajátja. Kiválthatja, hogy születéskor nem lehet a baba az anyával, vagy egy hosszabb kórházi kezelés bentfekvéssel, de az is, hogy annyira "másképp működik" a gyermek és a szülők, hogy egyszerűen a gyermek elfogadás és kapcsolódás iránti igénye a szülő legjobb szándéka és legnagyobb igyekezete ellenére sincs kielégítve. Sőt, amire a legritkább esetben gondolunk: ha az édesanya önmagával nem tud kapcsolódni, önmagával nincs egy szeretetteljes, elfogadó, törődő kapcsolata, a gyermek, azt az elutasítást, amit az édesanya saját magával kapcsolatban érez, úgy értelmezheti, hogy ő van elutasítva. Hiszen kezdetben a gyermek számára ő és az édesanyja eggyek.

Kiválthatja az ADHD tüneteit a gyermek traumatizálódása is. 
Amiről pedig ugyebár ma már tudjuk, hogy a gyermek számára segítség nélkül nem feldolgozható megrázkódtatást jelent - és ez nem feltétlenül olyan élmény, amit mi felnőttként is traumatizálónak ítélnénk. Lehet ez egy költözés, kiskutya halála, válás, tanító néni csere, kutyaharapás, de természeti katasztrófa, rendszeres megszégyenítés/megalázás iskolai/óvodai közösségben, tűzeset, erőszak, bántalmazás, vagy szemtanuként jelen lenni erőszak/agresszió során - bármi, ahol rettegést él meg, ahol az önmagával való kapcsolódás szégyenteljessé vagy túl fájdalmassá válik, vagy az, ha nagy veszteség éri. 

A szemkontaktus kerülése, az, hogy úgy tesznek, mintha nem hallanák, ami elhangzik, a pszichomotoros nyugtalanság (folyton mocorog, jár a lába, mindig babrál valamivel, nem tud nyugton ülni, inkább állva dolgozik az asztalnál, feladatok közben fut 2 kört vagy táncol...), a figyelemfelhívó viselkedés, az óvatlanság 
mind-mind jellemző lehet azoknál is, akiknek otthon nem állítanak egyértelmű kereteket!
Vagy ahol az energia nincs levezetve.
Azoknál is, akiknek a szülei folyton felülbírálják egymást, így állandóan egymásnak ellentmondó utasításokat kapnak.
És ott is, ahol az intenzitás le van tiltva - ahelyett, hogy átfordítanák és előnyt kovácsolnának belőle a megfelelő módon csatornázva azt.

A BDNF (Brain-Derived Neurotrophic Factor, vagy szép magyar nevén Agyi Eredetű Növekedési Faktor) egy olyan fehérje, aminek fontos szerepe van az idegrendszer megfelelő működésében és fejlődésében. Elősegíti az új idegsejtek születését és a már meglévő idegsejtek között kapcsolatok kialakulását, olyan agyi területeken, amik a memória, a tanulás, a gondolkodás szempontjából kulcsfontosságúak.
Emellett az érző és asszociációs területekre is hat.
Sőt, aktivizálja az agy azon részét is, mely a döntéshozatalért, a célirányos mozgások sikeres kivitelezéséért, a viselkedések közötti átváltásért, a mozdulatsorokból felépülő cselekvések (pl. autóvezetés, cipőfűző bekötés) megtanulásáért, a munkamemória fejlettségéért, és a végrehajtó funkciók folyamataiért felel.
Jól jön tehát, ha nem szenved belőle hiányt a gyerkőc.

Agyunk, életünk során folyamatosan új idegpályákkal bővül,valamint képes a már meglévő, régi idegpályákat „átírni” a hatékonyabb működés érdekében. (Ezt használjuk ki például a fejlesztő foglalkozások és a támogató konzultációk tanácsadásai alkalmával is. - Hatékonyabb működésre cseréljük a régit.)
Ezen új idegpályák kialakulása folyamatos, az új megtanult gondolatok és megtanult készségek mind újdonsült idegpályáikon „tárolódnak”. Az, hogy ez mennyire hatékonyan tud történni, függ BDNF készleteinktől is.
Segíthet tehát gyermekünknek, ha erre a területre is megfelelő hangsúlyt fektetünk.

Amivel fokozhatjuk a termelését és felszabadulását:
-testmozgással (rendszeres, minimum 30 perces intenzív mozgás)
-új dolgok tanulásával (minél többféle területen)
-megfelelő étkezéssel (pl. finomított cukor és a telített zsír fogyasztás csökkentése, vagy omega3 zsírsavak bevitelére hangsúlyt helyezni...)
-napfényes órák számának kihasználásával (tehát ne bent kuksoljon a szobában)
-megfelelő szociális kapcsolatokkal, kielégítő és minőségi szociális élettel, aktív szociális környezettel
-stressz és depresszió kerülésével, kezelésével

A BDNF rendszer egy komplex rendszer. De apró dolgokkal is sokat tehetünk azért, hogy megfelelően működjön, és megkönnyítse gyermekünk életét, és iskolai kihívásait.

Egy már meglévő diagnózist (akár van róla papír, akár szóban címkézték vele a gyereket) az érintettekkel kapcsolatba kerülők adottnak vesznek, felülvizsgálat a legritkább esetben történik, és indul az ördögi kör. Hiszen annak mindig oka van, hogy a gyerek úgy viselkedik, úgy kommunikál, ahogy... Ha nehézségként kezelik őt, ahelyett, hogy támogatnák, az inkább ront, mint segít a helyzeten.

Éppen ezért nagyon nem mindegy az, és nem is hinnénk, milyen sokat ronthatunk és javíthatunk is a helyzeten és a gyermek “állapotán” azzal, hogy mi hogyan kommunikálunk arról a helyzetről, és azokról a nehézségekről vagy kihívásokról, amikkel épp szembenézünk.

Milyen sokszor hangzik el hasonló diskurzus “szakemberek”, pedagógusok között is…:
"-Jött egy új papíros gyerek.
-BTMN-es?
-Nem, SNI.
-ADHD vagy ASD?
-Diszes."

Rettentő méltatlan, ha egy gyermeket egy rövidítés szintjére redukálunk.

Évente több tízezer gyerek kap valamilyen címkét Magyarországon.
De való(já)ban csak előnyük származik ebből? Merthogy elvileg ezt a célt szolgálná…

Az önértékelésünk a személyiségünk egyik fontos alappillére. Meghatározza többek között a gondolatainkat, a döntéseinket, a teljesítményünket és a kapcsolataink alakulását is. Mindemellett jelentős hatással van a mentális egészségünkre és az élettel való elégedettségünkre is. Olyan, mint az alapzat a ház számára.
Gondoljunk csak bele, hogyan hathat erre egy címke, egy diagnózis, ha megkap a gyermek egy ilyen státuszt…

A címkézés egy statikus állapot, az élet viszont egy folyamat, ami percről - percre változik, ezért többet tudunk tenni ezekért a gyerkőcökért, ha csak a viselkedést írjuk le (nem egyenlővé téve azt a gyermekkel magával), és mellette erősségfókuszú visszajelzésekkel és más megoldásfókuszú eszközökkel támogatjuk a fejlődést. Ha nem minősíteni és megváltoztatni akarjuk őket, hanem felfedezni, miben különlegesek, és elismerni, hogy bárki bármit mondjon vagy jelezzen is vissza számukra, igenis értékesek.

Az ADHD-nál ráadásul gyakori, hogy a tünetek idővel csökkennek vagy teljesen el is múlnak, hiszen a fent említett problémákra megoldást találva, és változtatva a helyzeten/ a családi dinamikán, akár szaksegítséget kérve, a kiváltó okok megszüntethetők, és válhat a problémás gyerekből kiegyensúlyozott gyerek.

Mi válik lehetségessé, ha a ránk bízott gyermekeknek nagyobb teret hagyunk a közös munka során, mint azt eddig tettük?!
Mi van, ha a tanulás valódi interakciókban történik?!
Mi lehetséges, ha azzal dolgozunk, ami már működik és a hiányok helyett az erősségekre fókuszálunk?!

Ha tudod, hogy kell hogy legyen olyan megoldás, ami valóban a Ti igényeitekhez igazodik, és nem sablon megoldásokat kínál, azt gondolva, hogy bizonyos csoda módszerekkel minden gyereket jól meg lehet szerelni, hogy aztán olyan legyen, mint bárki más, és beilleszkedhessen oda, ahová valójában te sem akarnál beilleszkedni, akkor várlak nagy szeretettel.

Amivel én tudlak segíteni titeket:
állatasszisztált foglalkozások
állatasszisztált terápiás fejlesztés
mozgásterápia
energetikai kezelések
Access Bars Tanfolyam
stresszoldás
szorongásoldás
traumaoldás
iskola előkészítő foglalkozások
Stresszoldó Torna Tanfolyam
egyéni fejlesztés
kommunikáció fejlesztés
indulatkezelés és érzelemszabályozás
gyermekpszichológia
pozitívpedagógia
coaching
facilitálás - tanácsadás - konzultáció
kamaszoknak támogató beszélgetések

Previous
Previous

Miért szeretjük ennyire az áldozati játszmát?

Next
Next

A változás egy folyamat; nem egy esemény.