Az erőszak megszüntetése önmagad elfogadásával kezdődik

Erőszak...
Többnyire mélyen elítéljük minden szándékosan megnyilvánuló formáját.
Majd, amennyire tudjuk, megértjük az "elkövetőket", és igyekszünk békére lelni. Ki hogy...
De egy bizonyos, szeretnénk megszüntetni, és a Föld színéről is eltörölni minden formáját.
Hisz szükségtelen fájdalmat, újabb erőszakot, és traumákat szül.

Mint mindennek, ennek megváltoztatása is belül, önmagunkban tud megkezdődni.
És sokszor olyan apró dolgokkal és helyzetekkel, melyeknek ezidáig talán fel sem fedeztük valódi mibenlétét.
Ha külvilág felé eljátszol egy szerepet,
ha folyamatosan megfelelni igyekszel, vagy megváltozni,
ha beéred kevesebbel azért, hogy szeressenek és elfogadjanak,
azzal erőszakot követsz el. 
Magad ellen.


Ha állandóan meg akarod változtatni a másikat,
ha folyamatosan próbálod ráerőltetni a te akaratodat és elképzeléseidet,
ha valakinek valamilyenné kell változnia ahhoz, hogy te jól legyél,
és a számodra nem elfogadható választásai miatt folyamatosan számonkéred,
azzal erőszakot követsz el. 
A másik felé.


Ha nem szereted a munkádat, 
ha kényszerből csinálsz dolgokat,
ha beilleszkedni próbálsz oda, ahonnan te is pontosan tudod, hogy kilógsz,
azzal megerőszakolod magad.


Ha állandó pörgésben vagy és nem tudsz ellazulni, kiengedni, az erőszak a tested felé!
Ha olyat vagy annyit eszel, ami nem táplál, hanem mérgez, bántalmazod magad.
Ha ítélkezel, kritizálsz, mindig tökéletességre törekszel  – bántalmazol.
Ha elzárod magad kapcsolódástól, külvilágtól, nem engeded magadhoz a szeretetet, a törődést, bántod magad.
Ha mások áldozata vagy, ha azt érzed, hogy nem szeretnek, nem fogadnak el, ha hagyod hogy megalázzanak vagy kihasználjanak - akkor önbüntető játszmát tartasz fenn - magaddal. Amivel szintén bántalmazod magad.

A legtöbbször persze mindezt öntudatlanul teszed, észre sem véve, pusztán jószándékból… vagy mert nincs rá jobb eszközöd, vagy sose láttál mintát arra, hogy máshogy is lehetne...
Nem gondolod, hogy elérkezett az ideje, hogy az öntudatlanul működtetett generációs traumák hatásait végre lefejtsd magadról, megállítva ezzel tovább örökítését is szülőről gyermekre?


Egy édesanya a minap azt mondta, "Hűha... ez nem lesz valami könnyű..." 
És valóban van vele dolog...
De a változás és a változtatás az elhatározással kezdődik.
Hisz mindaddig amig ezek az automatikus reakciók és elvárások működtetik az életedet és teremtik mindennapjaid alakulását, mások életét fogod élni, szűk keretek között, és újra újra megkérdezed majd, miért nem úgy alakul az életed, ahogy az számodra kielégítő és örömteli lenne.... vagy miért nem találjátok gyermeked szorongásának, betegségének és problémáinak okait...


Ezek az automatikus programok elhangolnak saját magadtól - a szülők legjobb szándékának köszönhetően már egész magzati, gyerekkortól kezdve.
És most, talán tudatában sem vagy, hogy amit „szeretetnek” tanultál az nagyrészt elvárás, egymás használása, bántalmazás (verbális, fizikai, érzelmi) volt.
„Ezt ne csináld, nem szabad, szégyelld magad, ha ezt megcsinálod, akkor jó vagy, akkor szeretlek ha iíy viselkedsz....” máskülönben nincs figyelem, törődés, szeretetteli jelenlét.

A szülők a legjobb tudásuk szerint szeretnek. Ám sokan közülük olyannyira a mindennapok mókuskerekét hajtják, hogy sem magukra, sem egymásra, sem bárki másra nem marad igazán törődő energiájuk.


Meglehet, ez mind arra kondicionált hogy nem vagy jó, ahogy vagy, 
hogy fojtsd el magad, 
hogy rejtsd el magad, mert a világ nem szereti aki vagy, 
nem kellesz, úgy ahogy vagy, 
teher vagy, 
rosszat csinálsz, 
ki kell érdemelni, 
keményen meg kell dolgozni érte...
És ebből működik a világod...
Lehet rá sem ébredsz igazán, hogy folyamatosan szorongsz, sémákba próbálod beleerőltetni magad, miközben azt érzed, mindjárt megfulladsz.
Ez a jel!

Nem veszed észre, pedig a tested is pontosan jelzi: tünetek, majd betegségek által. És ha a saját lelked és tested jelzéseit nem veszed figyelembe, akkor gyermeked lesz majd nagy eséllyel a probléma "kijelzője". Hisz a változás szükséges. Eljött az ideje. Máshogy nem megy tovább.


Légy magaddal megértő, kérlek! Legnagyobb részt nem szándékosan csinálod ezt magaddal vagy másokkal, így bűntudattal sem kell hogy bántsd magad most, ahogy ezt felismerted. És szüleidet sem, hisz ahogy most te, ők is a tőlük telhető legjobbat adták gyermeküknek. Ahogy te is, ők is sokszor erőn felül, az addig ismert mintákból működve.

 

Szeretni vágysz, harmóniára törekszel, de mégse ez sikerül, mert más égett be valóságodnak: generációk, életek alatt a túlélés, bántalmazás, vezeklés programjai, hogy kényszerből, muszájból kell csinálni dolgokat, hogy sémák mentén kell az életet élni anélkül, hogy valódi szükségleteidet vennéd figyelembe. 

El lettél szakítva saját magadtól, érzéseidtől, és helyette az elméd reagál. S bár érted teszi, hogy megvédjen, működni mégis csak a mar általa ismert és tapasztalt dolgokból képes. Ami ezen túl van, ami most még ismeretlen és új, az ellen az elme tiltakozik.


Mi a megoldás? 
A felelősségvállalás! A saját életed alakításáért. 
Hogy szembe nézel ezekkel, senkit sem okolva, s elengeded ezeket a működési mechanizmusokat, és tudatossággal működteted tovább az életedet - úgy, ahogy az számodra a legjobb!

Previous
Previous

Csúszdához kikötözött, megharapott, szorongó gyerekek

Next
Next

Betegségek kontra Öröm projekt